Szarvas Gergő 5.c osztályos tanuló a NET-PENNA Online Vers- és Meseíró Versenyen 5. helyezett lett versírás kategóriában.
Magyartanára: Kocsis Ildikó.
Íme a vers:....
Szarvas Gergő: Kótyonfitty
Rigószigeten, egy tojásrepesztő napon
egy rigóházaspár örvendezett nagyon.
Nem minden rigó tudhatott magának
ilyen gyönyörű rigófiókákat.
Egyetlen tojás nem kelt ki még mindig,
valószínűleg ő több ideig érik.
Három hét is eltelt, mire végre kibújt,
a többi fióka már rég élt és virult.
Ők már repültek, játszottak, énekeltek,
a szülőktől csak dicséretet érdemeltek.
Csak a kis rigónak nem mozdult a szárnya,
a többiek kigúnyolták: - Gyáva, gyáva!
Kótyonfittynek hívták, nem játszottak vele.
- Hagyjuk ezt a bénát, menj el innen végre!
- Aki nem tud repülni, az ne is egyék!
Magára hagyták, kitették a szűrét.
Szegény Kótyonfitty éhezett és fázott,
az éhségtől, szomjúságtól alig látott.
Pocsolyából ivott, gilisztát evett,
a sötéttől és a hidegtől remegett.
Megtámadta egy róka, futva menekült,
a szárnyával csapkodott, míg fel nem repült.
Észrevett egy fészket egy nagy fa tetején,
befészkelte magát, elnyúlt a közepén.
Nem tudott aludni, csak sírt magában,
a testvéreire gondolt és anyjára.
A magány és félelem a szívét szorította,
aztán egy hangot hallott, őt szólította:
- Miért nem tudsz aludni? Mi a baj, Kónyonfitty?
- Ki vagy te? Mit akarsz? Nem látlak! Miért vagy itt?
- Itt vagyok fölötted, ha felnézel láthatsz,
nem kell tőlem félned, nézz csak fel, bátran!
Én vagyok az égen a legfényesebb csillag,
most látlak először, de már nagyon bírlak.
- Ne hívj Kótyonfittynek, ne gúnyolj ki kérlek,
engem már sokan bántottak, most is félek.
- Szerintem szép név a Kótyonfitty, nekem tetszik,
tudtommal rajtad kívül nem hívnak így senkit.
A nevem Esthajnal, nem bántalak téged,
estétől reggelig fent vagyok az égen.
Akinek tiszta a szíve, csak az hall engem,
és ha kellek csak szólj, én itt leszek menten.
Segítek, ha bajban vagy, itt leszek neked,
ha magányos vagy majd én beszélek veled.
Kótyonfittynek végre megeredt a nyelve,
kiöntötte a szívét, könnyét nyeldekelve.
Esthajnal figyelte szavait lelkesen,
és Kótyonfittyet megvigasztalta kedvesen.
Mire felkelt a nap, Esthajnal így szólt:
- Kótyonfitty, sosem beszélgettem még ilyen jót.
Holnap este majd ugyanígy visszajövök,
viszont most, így nappalra, elköszönök.
Kótyonfittynek végre lett egy jó barátja,
egy tanítója és beszélgetőtársa.
Mesélt neki a csodákról, Afrikáról,
költöző madarakról, a világról.
- Afrikába vágyok, az nagyon messze van?
Oda fogok menni, már tudom biztosan!
Csodákat akarok látni! Világgá megyek!
Az első világjáró rigó én leszek!
- Gyakorlás Kótyonfitty, minden nap repülés,
kitartás, erőnlét, mert a mostani kevés.
De segítek, ott leszek éjjelente veled,
a nagy utazásra én felkészítelek!
Kótyonfitty napról - napra, egyre többet repült,
Esthajnal biztatta: - Hajrá, hajrá, sikerül!
Egy év gyakorlás, repülés és edzés után
készen állt az útra a pöttöm kis madár.
Elindult az útra, megkezdte a repülést,
hogy teljesítse a lehetetlen küldetést.
Két hétig repült kitartóan, keményen,
esőben, szélben is csak repült serényen.
Teljesen kimerült, elérte Afrikát,
így végre kinyílt előtte a nagyvilág.
Senki sincs egyedül ezen a világon
és nincs lehetetlen, ha van egy jó barátod.
Gratulálunk! 
