Kirándulás Erdélybe
Ki ne szeretne utazni, világot látni, tapasztalatokat, élményeket gyűjteni? Ezzel mi is így voltunk, főleg, hogy mindezt jó társaságban tehettük. A 7. évfolyam már többször kirándult együtt. Most is élveztük egymás társaságát a három nap alatt.
Egy bő óra utazás után egy Debrecen méretű városba érkeztünk. Ez volt Nagyvárad. Első megállónk a Szent László székesegyház volt. Ez egy gyönyörű, aranyozott belsejű templom, kincstárában található Szent László hermája és koponyájának egy kis darabja. A székesegyház előtt áll a király szobra. Érdekes volt belegondolni, hogy ebben a városban járkált, alkotott Ady Endre, Juhász Gyula és költőtársaik. Ezután Élesden egy iskolát látogattunk meg, ahol román gyerekek mellett magyarok is tanulnak. A tanárok és a gyerekek többnyire kedvesen fogadtak minket. Összehasonlíthattuk tantermi felszereltségüket a sajátunkkal. Kevés különbséget véltünk felfedezni a két iskola között. Ajándékba füzeteket, írószereket vittünk nekik. Ezt követően Királyhágóra látogattunk. Itt egy kis pihenőre álltunk meg. Lenyűgözött minket a látvány, a zöld táj. Kaptunk egy kis szabadidőt, ami alatt ehettünk, ihattunk, kinyújtóztathattuk elmacskásodott végtagjainkat. Megkóstolhattuk a híres kürtőskalácsot is. Miután visszaszálltunk a buszra megkezdtük utunkat Csucsa felé. Itt megcsodáltuk a Boncza-kastélyt, más néven a Vincent Goga Múzeumot. Ezen a helyen egyik osztálytársunk elszavalta Ady Endre „Őrizem a szemed” című versét. Következő állomásunk Cluj Napoca, azaz Kolozsvár, ami iskolaváros. Miután mindenki egy kicsit evett, fagyizott, elsétáltunk Mátyás király szülőházához. Sajnos kívülről csak egy tábla jelzi, hogy itt született igazságos királyunk. A város jelképe, Mátyás lovas szoborcsoportja mögött megtekinthettük a Szent Mihály templomot. Méreteivel lenyűgözött az épület. Erdély második legnagyobb alapterületű, 80m magasságú temploma. Beülve a padokba egy perc csenddel tisztelegtünk a múlt híres embereinek, akik ezekben a padokban ültek vasárnaponként. Este elfoglaltuk szállásunkat. A szobák szépen berendezettek, tiszták voltak. Finom vacsorával vártak bennünket. Még repetát is lehetett kérni. Az udvaron játszottunk valamennyien lefekvésig.
Másnap korán keltünk. Borús, esős volt az idő, de ízletes reggeli várt minket, és rögtön jobb lett a kedvünk. Hamarosan indultunk. Első úticélunk a Tordai-hasadék volt. Miután megérkeztünk kicsit féltünk, hogy túl hosszú lesz az út. A többség élvezte még a rossz idő ellenére is. A meredek sziklafalon többször megcsúsztunk, de segítettünk egymásnak. A függőhídon átkelés sem volt hétköznapi! Mikor a túra végére értünk vettünk finom kürtőskalácsot, és behúzódva a fedett padokhoz megettük. Sokan adtak finom falatokat az ott kóborló aranyos kutyának. Vizesen és sárosan ismét útnak indultunk. A következő úti cél Torockó volt. Ott az első megállónk a múzeum volt, ahol sokféle népi viseletet, bútort és szerszámokat ismertünk meg. Ezután a Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központ következett. Vittünk nekik adományokat, és az intézmény vezetője az otthon működését ismertette. Elszorult a szívünk, amikor az ott élő gyerekek sorsáról hallottunk. Milyen szerencsések vagyunk, hogy a mi életünk jó, hogy vannak szerető szüleink, és nem szűkölködünk semmiben! Ismét buszra szálltunk és a Sóbányába indultunk. Itt rengeteg látnivaló volt, majd kaptunk egy óra szabadidőt. Lehetett csónakázni, óriáskerékre ülni és sokféle sportot kipróbálni, mindezt sok száz méterre a föld alatt. Visszaindultunk a szállásra és mindenki elfoglalhatta magát vacsoráig. A bőséges vacsora után néptánc következett. A néptáncosok bemutatták nekünk a Kalotaszegi néptáncot és népviseletet. Tanítottak nekünk néptáncokat és csujogatásokat. Kicsit nehezen indult a tánc, többnyire szégyenlősek voltunk, vagy csak nem tudtuk, melyik a jobb vagy bal lábunk. Utána mindenki kipihenhette magát a következő napra.
Sajnos már csak pár órát töltünk Kalotaszentkirályon, a gyönyörű szállásunkon. Pakoltunk, irány a busz! Elhelyeztük csomagjainkat és elindultunk a Kalota-patak partjára. Itt megkoszorúztuk Ady Endre emlékművét. Egy diáktársunk felolvasta az 1914-ben írt a Kalota partján című versét. A patak csobogása megadta a költeményhez a kellő hangulatot. Sokáig meg sem tudtunk szólalni. Majd buszra szálltunk, és meg sem álltunk Magyarremetéig. Itt is egy újabb patak és egy Árpád-kori templom várt ránk. Elvégre Árpád Vezér Általános Iskolába járunk, úgy hogy nem hagyhattuk ki. Egy kedves pap elmesélte a templom történetét, mely a 12. században épült. Ámulva hallgattuk a templom kalandos históriáját, és a padokból néztük a kazettás mennyezetet, és az Árpád korban készült freskó maradványokat. Szerencse, hogy az utókor számára megmaradtak ezek a szép részletek. Következő állomásunk a mézgedi cseppkőbarlang volt. A barlang 16 méteres szája pillanatok alatt elnyelte csoportunkat. Odabent kétnyelvű idegenvezetés folyt. Rengeteg érdekességet megtudtunk. Egy nyolcas alakú, másfél kilométeres szakaszon vezettek körbe minket. Megtudtuk, hogy a barlangban két kisebb patak szokott munkálkodni, de csak esőzés idején erednek meg. Volt bőven esőzés az utóbbi időben, így szinte folyóvá duzzadtak, és hangjuk az egész barlangot átjárta. Különböző fantázianevű cseppkövet láthattunk. Volt egy, amit meg is kocogtattak, aminek az orgona nevet adták, és különböző hosszúságú cseppkövek tényleg úgy szóltak, mint a valódi hangszerek. Szomorúan vettük tudomásul, hogy ez volt kirándulásunk utolsó állomása, de örültünk is, hogy három nap után hazamegyünk.
Élményekkel gazdagon tértünk haza Erdélyből, egy olyan területről, ami még most is hazánk lenne, ha a történelmi események nem így alakulnak. Nyolcadik osztályban könnyebb lesz elképzelni Adyt, amint Nagyváradon sétál, barátaival találkozik, földrajzórán pedig könnyebb lesz tapasztalatból felidézni a hegységrendszereket. Tudjuk, hogy rengeteg szépséget nem láttunk még, de él bennünk a vágy, hogy újra visszatérjünk.
Baranyi Kamilla, Gedei Angelina(7.a)
Bridgwater Annouska, Nagy Petra(7.b)
Buda Réka, Kozák Johanna(7.c)
