Legkedvesebb emlékem az iskolából a kétévente megrendezett diákbál. Erre az alkalomra a székelyudvarhelyi iskolai néhány tanulóját is meghívtuk. Már két héttel előtte elkezdtük gyűjteni az ajándékokat, hogy csokival és más ajándéktárgyakkal tudjunk kedveskedni nekik.
December 15-én a tanárok és a diákok is elegánsan felöltözve érkeztek az iskola tornatermébe, amely az alkalomhoz illően szintén ünnepi díszbe öltözött. Először a tanárok által előadott műsort néztük meg, amelyen felejthetetlen humoros pillanatok követték egymást. Közben tombolasorsolás zajlott. Ha szerencsénk volt, ajándékokat is nyerhettünk. A műsor után a tanárok felszolgálták a vacsorát. Az evést-ivást tánc és szórakozás követte. Mindenki arcán látszott, hogy nagyon jól érzi magát. Az alsósok számára az este kilenc órakor ért véget, a felsősök tízig maradhattak. Ekkor már látszott a fáradtság, de ezt az eseményt biztosan nem felejti el senki.
Azért jó, hogy diákbált rendez az iskola, mert így más oldalukról ismerhetjük meg a tanárokat. Ők is velünk táncolnak. Nagy munkájuk van ebben, de szánnak rá időt és energiát; készülnek nekünk műsorral is, amellyel megnevettetnek bennünket.
Én nyolcadikos vagyok, háromszor voltam már ezen az érdekes eseményen. Mindegyikre úgy emlékszem vissza, hogy mennyit nevettünk, beszélgettünk és táncoltunk a barátaimmal. Remélem, hogy mások is részt vehetnek rajta, és olyan jól fogják magukat érezni, mint én.
Kozma Bianka 8.b
